Amikor a Balaton szót halljuk, az emberek nagy többsége rögtön a nyárra, fürdőzésre és leginkább a hekkre, főtt kukoricára, vagy lángosra gondol, amit napozás közben fogyaszt el jóízűen családja és/vagy barátai társaságában. Ezzel persze nincs is semmi gond, én is szívesen gondolok ezekre a napokra, azonban úgy gondolom nagy hiba, hogy más eszükbe sem jut az embereknek – legalábbis nagyon kevésnek és ennek oka is van. Az itteni háztulajdonosok nagy része inkább nyaralókként üzemelteti az ingatlanjaikat és késő tavasztól kora őszig tartózkodnak itt. Ennek következtében a valóban itt is élő lakosság elég kis hányada az amúgy ezen a területen lévő népességnek, de ez nem azt jelenti, hogy elszórtságuk miatt ez ne lenne egy összetartó közösség. Szeretjük megosztani egymással az ügyes-bajos dolgainkat, illetve ha valaki valami jót, vagy kevésbé jót tapasztalt, legyen az egy falubeli eseményen vagy magánéleti dolog által is. Havonta legalább kétszer össze is szoktunk járni egy kiadós étkezés keretein belül, ami általában egy vasárnapi nagyobb szabású ebéd vagy egy szombat esti vacsora szokott lenni. Ilyenkor mindig otthonról hozunk valamit és kínáljuk azokat a résztvevőknek, legyen szó előételről, levesről, vagy bármilyen süteményről és italról. Két hete sem volt ez másként és a már összeszokott bagázs a városházi nagy hallban találkozott, egy picit már az év végére hangolódva. Ennek következtében osztottuk meg egymással kézműves és egyéb ajándékötleteinket is a közeledő utolsó hónap eseményeinek jegyében.

Bár sokat dolgozom és van, hogy nem tudok ezeken az eseményeken részt venni, öröm volt számomra, hogy az idei egyik utolsó lakomán mégis ott tudtam lenni és kicsit fel tudtam zárkózni a többiek életével. Néha én is beleesem abba a hibába, amit az előbb is említettem, hogy azt gondolom nem történik semmi, mert ha végigmegyek a kis falumban, tényleg olyan, mintha nem lakna ott senki. Ezzel szemben viszont mindenki a dolgát csinálja, csak valahogy a “forgalom” elvész a mindennapokban. Ezért is volt szuper, hogy ez az esemény pont egy szabadnapomra esett a múltkor és volt időm hosszasan beszélgetni a szomszédokkal és a falu másik végében lakó barátaimmal is. Két fogás között csöppentem bele egy beszélgetésbe ami a három házzal arrébb lakó Peti és az egyik utcabeli pár velem körülbelül egyidős lánya, Kinga között zajlott. Bár korban nem sokkal voltak egymástól távol, valahogy mégis úgy éreztem, hogy két különböző világban élnek: Peti az ötvenes éveiben lehetett, Kinga pedig alig taposta a harmincat, így kiváltképp érdekfeszítő volt az eszmecsere. Peti épp arról panaszkodott, hogy néha még mindig legyőzi az internet komplikáltsága és inkább feladja a keresést, Kinga viszont mindenképp próbálta meggyőzni Petit a világháló felhasználóbarátságáról. Mint kiderült, Peti egy női aktatáskát nézett ki feleségének, amit szeretett volna megvásárolni a házassági évfordulójukra, de túl soknak és nyomasztónak találta a keresők által nyújtotta lehetőségeket, így nem találta a tökéletes ajándékot, a kedvenc helyi boltjában pedig nem tudták időben beszerezni azt, amit szeretett volna. Kinga erre rögtön előkapta okostelefonját és elkezdte böngészni az oldalakat a Peti által megadott paraméterekkel – bőr, több rekeszes, levehető pántos és lehetőleg valami különlegesebb színű és nem megszokott, hagyományos fekete darabra vágyott felesége, így fel volt adva a lecke neki. Kingának persze nem kellett több öt percnél és rögtön rá is talált egy gyönyörű példányra a bagbox.hu oldalon. Ekkorra már én is aktív résztvevője voltam a beszélgetésnek és izgatottan követtem az eseményeket, főleg, mert még soha nem hallottam az oldalról. Kinga gyorsan, de érthetően kalauzolta Petit az oldalon, mutogatta mennyi fajta és típusú bőr és rekeszes opciói vannak, sőt, még díjmentes szállítást is ígértek a darabok nagy többségénél, miközben Peti csak ámulva pislogott, főként azon, amilyen egyszerűséggel és hozzáértéssel segítette Kinga a céljaihoz. Bár aktív résztvevője voltam a beszélgetésnek és a véleményem is elmondtam a szerintem legpraktikusabb és legcsinosabb darabokról, mégis úgy éreztem, hogy ez főként kettőjük beszélgetése, így sokszor külső szemlélőként is képes voltam átélni a felmerült generációs különbségek okozta ellentéteket. Elképesztően érdekfeszítőre sikeredett az a körülbelül húsz percnyi böngészés és problémamegoldás aminek az eredménye egy Maxmoda bordó olasz női bőr aktatáska megvásárlása lett, természetesen ingyenes szállítással. Sőt, az utolsó utáni lépésként Peti is beismerte, hogy sokkal egyszerűbb volt a dolog, mint ahogy ő látta otthonról és ha bármi hasonlóra lenne majd szüksége a jövőben, legalább már tudja, hol keressen.

Petra eltökéltsége és hozzáértése annyira megfogott, hogy aznap este miután hazaértem, én is ránéztem az oldalra, akkor még csak céltalanul böngészve. Végül a “céltalan böngészés” eredménye három óra kattintgatás, összehasonlítás volt ami egy divattáskának tűnő, de valójában női bőr aktatáska és egy hozzá illő bőr pénztárcában teljesedett ki a kosaramban. El se hittem milyen egyszerű volt az egész és alig egy hét alatt a kezemben is tarthattam a barátnőmnek szánt ajándékokat. Ő nagyon örült neki, én pedig roppant hálás voltam annak, hogy a kicsi balatoni közösségünk ennyire összetartó, de leginkább annak, hogy jókor jó helyen voltam és Petra akarva vagy akaratlanul is engem is segített aznap.