Nemrég nagy elhatározásra jutottam: átúszom a Balatont az idei nyáron! Pontosabban azóta már elzajlott mindez de úgy érzem, hogy így utólag érdemes kicsit visszaemlékeznem arra, hogy mi minden is történt a között, hogy ez az elhatározás megszületett a fejemben és hogy az átúszás is megtörtént végül. Nem voltam sosem egy élsportoló. Mármint egész gyerekoromban sportoltam és rengeteg időt töltöttem különböző edzések végett a torna- és egyéb termekben, de mindez inkább volt a neveltetésem és életvitelem elengedhetetlen része, semmint hogy egy komoly elhatározás leképződése, miszerint én egy fitnesz bomba szeretnék lenni. Szerencsére amikor elkezdődött az egyetem – bár ezer más ötlet is foglalkoztatott ezzel egyidejűleg érthető módon – meg tudtam oldani, hogy az új lakhelyemen és az új környezetemben is folytatni tudjam a „mozgalmas” életemet. Azt már akkor tudtam, hogy egyszer szeretnék valami nagyobb célt kitűzni magam elé, ám nyilvánvalóan elsőként jobban foglalkoztatott az, hogy sikerüljön az átállás és a beilleszkedés minden téren, majd aztán fogok elkezdeni ilyesmivel foglalkozni. Szerencsére mindig jutott időm arra, még vizsgaidőszakban is, hogy sportolni azért el tudjak járni, így nem estem ki sosem a ritmusból és a lendületem sem veszett ki, pedig ez utóbbi sokszor hiánycikk tud lenni egy-egy ilyen hossz távú kimenetelű terv alkalmával és nem is különösebben mondanám, hogy a három éves lefolyás miatt végig agyon motivált lettem volna.

Aztán nemrég pár sport körös haverommal elkezdtük feltárni egymásnak ezen irányzatú vágyainkat és abban mind egyetértettünk, hogy jó döntés lenne végre belevágni egy komolyabb célkitűzés megvalósításába. Volt aki maratonra szavazott, lévén az helyben van, ráadásul futni szoktunk a leggyakrabban, így adta magát ez a lehetőség. Én azonban úgy gondoltam ha lúd, akkor legyen kövér és előálltam a Balaton átúszás ötletével. Eleinte kissé kérkedve fogadták az ötletemet révén, hogy  van, aki számára az úszás messze van bármitől, amit szeret de abban végül megegyeztünk, hogy egy ilyen eseményre még jobban tudnánk motiválni talán magunkat, hiszen ennek mégis van egyfajta hagyománya és komoly lélektani ereje. Mármint milyen jól hangzik már, hogy átúsztam a Balatont, nem? Így aztán elkezdtük a felkészülést, ami cseppet sem volt zökkenőmentes. Volt, akinek ez az időszak már a szakdoga írással is ütközött, így nem volt tiszta, hogy végül ki lesz majd képes arra, hogy megfelelő formába hozza magát a nyári bevetés előtt. Abban ugyanis megegyeztünk, hogy csak akkor menjünk el az eseményre, hogyha tényleg minden kétséget kizárólag annyit erősödtünk és dolgoztunk érte, hogy az sikerülni is fog. Nem akartuk, hogy úgy jöjjünk el, hogy végül mégsem jött össze a dolog. Tudtuk, hogy ez nem a világ vége, de ettől függetlenül vágytunk arra, hogy kitehessünk egy szép eredményt az ablakba, amit kemény munka árán sikerült megszereznünk és kiérdemelnünk.

A szakadolgozat helyett  engem egy másik probléma vetett vissza a felkészülésben. Nem sokkal a nagy nap előtt teljesen tönkrement az egyik fogam egy elharapott dióhéj miatt és olyan szintű fájdalmat okozott mindez, hogy azonnal mozgásképtelen lettem és szükségessé vált a mielőbbi fogorvosi beavatkozás. Természetesen ahogy az lenni szokott a sürgős helyzet ellenére sem sikerült másfél hétnél előbb bejutnom a rendelőbe úgy, hogy teszünk is valamit az ügy érdekében, így igen komoly munka hiánnyal kellett szembenézzek nem sokkal a tesztünk előtt. Gondolkoztam is rajta, hogy vissza kell majd mondjam, hiszen összességében az egész csak akkor megyünk ha biztos dolog az én ötletem volt és nem akartam, hogy pont én miattam váljon mindez hiteltelenné. Aztán végül úgy döntöttem, hogy amint bekerült a számba a várva várt cirkon korona (elég vicces ezt így olvasni, nem?), akkor olyan edzésmunkát fogok végezni, ami minden addigit felülmúl majd és az „előadásra” csúcsformába fogok lendülni.

Szerencsére a szervezetem jól reagált a beavatkozásra és nekiállhattam nem sokkal utána komolyan edzeni. Nagy volt a hiányosság, de tudtam, hogy képes vagyok rá. Mire lejutottunk az átúszás napjáig már egészen biztos voltam benne, hogy ott a helyem, meg tudom csinálni! Így is lett, egészen jó eredménnyel zártuk a programot, tekintve, hogy sosem voltunk úszók, én legalábbis nem. Mindenki az előzetesen kalkulált időn belül érkezett meg a célba, ez pedig arra sarkallt minket, hogy újabb terveket kezdjünk el szövögetni és megvalósítani. Most nyár végéig mondjuk nem fogunk továbblépni, hiszen egyelőre az is bőven csodálatos, hogy ezt az eredményt sikerült elérnünk, ahogy meg is fogadtuk. Tervek persze már most is vannak de nem akarjuk elsietni. Most a nagy menetelés után szeretnénk egy kis időt szakítani arra is, hogy a barátokkal legyünk, nehogy lemaradjunk egy olyan eseményről mint például ebben a cikkben is olvasható. (http://partipack.hu/ajandekok-kesztyuk-es-a-motoremelok/ ) Aztán szeptembertől újra nekivágunk valami izgalmas, nagy terv megvalósításának!