Ha nyár, akkor Balaton. Nem azt mondom, hogy az országban minden egyes ember így van ezzel, mert sajnos nem mindenki engedheti meg magának, hogy elmenjen nyaralni, de az tényszerű, hogy ha itthon azt mondjuk valakinek, hogy Balaton, akkor az meg fog benne mozgatni valamit.

Sokszor gondolkodtam már azon, hogy ez miért van így. Oké, ez az ország legnagyobb tava, a külföldiek is ismerik és szeretik, ráadásul az idősebb generációknál sokszor egy kellemes nyári gyermektábort idéz fel ez a szó, de mégis… Miért pont a Balaton, miért ez lett olyan különleges?! Az igazság az, hogy erre a kérdésre nem fogok tudni válaszolni, mert nem hiszem, hogy létezik rá egyértelmű és logikus válasz. Egyszerűen csak sokan nyaraltak már itt életük során, a szerencséseknek esetleg még nyaralójuk is van valamelyik part menti településen, arról nem is beszélve, hogy a KFT zenekar sorai mindenkinek a fülébe égett: A nyaralás messze száll, sok emlék visszajár, hányszor elmúlt már, de újra vár, a Balatoni nyár.

Idén engem is várt, hála az égnek nem is egyszer. Voltam lent Zamárdiban nyaralni a feleségemmel és a kisfiunkkal egy hetet. A fiamnak ez az első nyara, mondanom se kell, nagyon élvezte a pancsizást a vízben. A feleségemmel nekünk ez elég szokatlan nyaralás volt, hiszen sosem utazatunk még egy kisgyerekkel, de hát ha az ember szülő lesz, akkor teljesen megváltozik az élete. Nincs ezzel probléma, így is nagyon jól éreztük magunkat, csak hát így az estéket nem a bulizás és a hangos zene töltötte be, hanem elaltattuk a picit, utána pedig csendesen borozgattunk és kártyáztunk a teraszon.

Szerencsés férfinek érzem magam, mert a feleségem érezte rajtam, hogy még mindig vágynék egy igazán bulis, laza, „fiatalos” nyaralásra is, ezért felvetette, hogy mi lenne, ha a barátaimmal is eltöltenénk itt egy kis időt, barátnők, feleségek és gyerekek nélkül. Hogy örültem-e neki? Na ná!

Régebben szinte elmaradhatatlan volt az, hogy nyaranta legalább egy, de inkább kettő vagy három hétvégét a srácokkal a Balatonnál töltsünk és levetkőzhessük a gátlásainkat. Az egyik barátom családjának volt, illetve még van is, egy nyaralója az északi parton, és a szülei megengedték nekünk, hogy néha ott töltsünk néhány napot. Mondanom sem kell, olyankor aztán elszabadult a pokol. Inkább nem is részletezném. Lényeg ami a lényeg, az utóbbi időben ez a szokás kicsit alábbhagyni látszik, mert mindenki megállapodott, ráadásul hozzám hasonlóan többünkből apa is lett, így aztán kollektíven azt gondoltuk, hogy nem illene már ilyesmit csinálni.

A feleségem viszont betette a bogarat a fülembe. Sejtettem, hogy nem sikerül majd olyasmit összehozni, mint régen, mikor még csúcsformában voltunk, de azért mindent megtettem, hogy összetereljem a csapatot egy kis kiruccanásra. Nagy meglepetésemre mindenkinek tetszett az ötlet, de Levi barátom felajánlott egy mér jobb programot a nyaralóban ücsörgésnél: Megkérdezte, hogy mi lenne, ha körbemotoroznánk a Balatont.

Nem volt ez olyan elrugaszkodott ötlet, hiszen mindannyian rendelkezünk egy-egy motorral. Nekem személy szerint ez inkább egy fiatalkori hóbort volt, mostanában már rá se ülök, de megválni azért még nem tudnék tőle. Levi viszont szinte napi szinten használja az övét, szóval nem meglepő, hogy pont ő találta ezt ki. Addig-addig győzködött minket, amíg mindenki igent nem mondott. Persze már elsőre tetszett az ötlet, mert kalandos és izgalmas, de azért volt bennem némi aggodalom. Rég ültem már a motoron, a ruházatom nem az igazi már, ráadásul a negyven fokban tetőtől talpig beöltözve… Mindegy, még mindig jobb motorral, mint mondjuk biciklivel.

Annak ellenére, hogy a feleségem ötlete volt az egész fiús nyaralás, a spontán motoros túra hallatán azért kicsit húzta a száját. Érthető módon. Sebaj, nagyon laza csaj és nem mondta azt, hogy maradjak itthon, de azt megígértette velem, hogy a túra előtt elviszem a motoromat szervizbe, ahol mindenét átnézik, hogy jó műszaki állapotban legyen. Emellett pedig azt kérte, hogy a motoros ruházatomat újítsam fel egy kicsit, mert hát első a biztonság. Szerencsére a bukósisakom és a csizmám még elég jó állapotú, a protektoros dzsekimet azonban pár éve már kihíztam. Hát igen, az asszony nagyon jól főz. Lényeg ami a lényeg, be kellett szereznem egy másikat. Levit kérdeztem meg, hogy tudna-e ajánlani valamit, hiszen ő a mai napig aktívan űzi ezt a sportot. Azt mondta, hogy ne is nagyon keresgessek, ajánlott egy motoros bőrdzsekit, ami szerinte a legjobban illik hozzám. Utánanéztem és tényleg elég csábítónak tűnt. Légáteresztő, hogy nyáron se süljön meg benne az ember, kellően sok protektor van benne, ráadásul még egy vízálló zsebe is van, hogy az embernek esőben se ázzanak el az iratai. Arról nem is beszélve, hogy a méretezésnél nemcsak a kákabelű fiatal felnőttekre gondoltak, hanem a jó súlyban lévő apukákra is, szóval találtam olyan méretet, ami a frissen eresztett pocakomon is össze lehet cipzárazni.

Jövő szerdán indulunk majd el, ha a minden igaz négy nap alatt tesszük majd meg a távot, esténként pedig mindig egy kempingben szállunk majd meg. Még mindig izgulok kicsit, hogy bírni fogom-e a távot és minden rendben lesz-e, de azért már tűnök ülök és várom is. Remélem jó, életre szóló emlékekkel térünk majd haza mindannyian.