Ritkán megyek olyan étterembe, amit még nem ajánlott nekem senki. Jobb érzés úgy belépni egy vendéglő ajtaján, hogy tudom, valamelyik ismerősöm vagy barátom egyszer már jóllakott itt, vagy legalábbis jól érezte magát.flame-657153_640

Amivel egy étterem bevonz

Az északi parton sétálgattunk a családommal, és ahogy kezdett lemenni a nap, éhesek lettünk, de annyira, hogy már semmi kedvünk nem lett volna hazáig várni a vacsorával. Kitaláltuk, hogy keresünk egy szimpatikus helyet, ahol mind jóllakhatunk. Nem akartunk egy átlagos, turista csalogató éttermet, így messzire elkerültük az élőzenés, magyar nótás helyeket.

Néhány percet kellett csak gyalogolnunk, és találtunk egy egészen szimpatikusnak tűnő éttermet. Csak két másik család vacsorázott épp a teraszon, így tömeg sem volt, ráadásul a hely önmagában is nyugalmat sugárzott. Egy pillanatra megálltunk a teraszon, és már épp ültünk volna le, mikor megláttam valamit, ami miatt én azonnal egy benti asztalt kértem a pincértől: egy gyönyörű cserépkályha állt az étterem egyik sarkában.

Máris más volt a hangulatom

Valahogy jó jelnek vettem a cserépkályha látványát, és ez igaznak is bizonyult, mikor felszolgálták az ételeket. A pincérek remekül dolgoztak, a fiamat még el is szórakoztatták, amíg korgó gyomorral vártunk, a családi tál, amit rendeltünk pedig hihetetlenül finom volt. A desszertre várva odafordultam a feleségemhez, hogy akár mi is építtethetnénk egy ilyen kályhát a nyaralóba. Elsőre kétkedve fogadta, de másnapra már komolyan elkezdtünk gondolkodni az ötleten. Az éttermet valóban hangulatosabbá tette, és szerintem ugyanezt tenné a házunkkal is.